Csendben

2010 március 23. | Szerző: csillagom35 |

 ” Nagyon csendben ültem, és hallgattam, hogyan csendesedik el az este túl a nyitott ablakokon. És lassan-lassan, vele együtt megnyugodtam én is.” / Chandler /

A boldogság úgy terült szét bennem, mint a tavaszi esték puha suttogása, a rigók csodás hangjátéka, a denevérek kusza röpte, a napnyugta megejtő varázsa, a hold vékony-szelíd karéja. A csend bennem szunnyadt, a jóleső borzongás az indulás sürgetését keltette. A béke aranyló fénnyel vonta be a tavaszi estéket, semmi kapkodás, semmi stressz, hiábavaló erőlködés. A dolgok lassan bár, de a helyükre kerültek, és a teremtő gondolatok ravasz-kusza hálója körbelengett, varázsfelhőt szitálva szét. A hetek egy helyben toporgása átadta magát a megfelelő időben és megfelelő helyen lévő dolgoknak, az éltető folyamatok elindultak. Nincs már a feszült várakozás, a felesleges időpocsékoló erőlködés, minden épp akkor történik, amikor arra a legnagyobb szükség van. A béke bennem van, a csendesen munkálkodó teremtő gondolatok pedig szép lassan testet öltenek. Ahogy lennie kell…