Svédország

2010 szeptember 2. | Szerző: csillagom35 |

 

 Igen, évek óta vágytam rá, minden idegszálammal,
minden érzékemmel, minden gondolatommal. Amikor Sassnitz kikötőjében álltam, és
figyeltem hogyan fordul rá a komp a hajódokkra, akkor, és csakis akkor
borzongtam meg igazán, Svédországba megyek. Valahol, messze a nappal is
világosan figyelő telihold fénylő-ezüst burka mögött Szent Rita figyelt rám
fehér palástban, kezében kálával, és én nem tehettem mást, mint lehajtott
fejjel megköszöntem. A fejemben Márai különös szavai zakatoltak a tengerről,
hogy nem lehet nélküle élni, és csendesen beláttam: ebben is igaza volt. Talán
túl sokat vártam. Talán úgy jártam, mint Szindbád, hogy a “sokadik”
hajóútnál már ismerősen néz körül a fedélzeten, nem kísérti már az ismeretlen.
Minden a helyén, a kapitány hófehér egyenruhában, a mentőcsónakok szorosan
felkötve, a személyzet mosolyogva, a nap szikrázva a csöndes acél-hullámokon,
órákon át ringatva, a csodát ismételve. A Keleti-tenger ólmosan nagy hullámokat
görget, szeszélyesen himbál, dobál, kecsesen ringat vécéfedelet, a hajó széles
hullámokat vet, hajókat látni mindenütt. Trelleborg gyönyörű, Svédország
meleggel és napsütéssel fogad, csöpp kikötő, nyüzsgés, a másik hatalmas hajón a
hajótársaság neve mellett Nils Holgerson ül a libája nyakán felfestve,
gyönyörű, és egyszersmint megható. A másik hajót Huckleberry Finnek hívják, a
miénket Trelleborgnak. A kapitány svédül és angolul jelentkezik be, a kabinban
svéd rádiójátékot hallgatok órákon keresztül, csak a dallamot figyelem, mert a
szöveget persze nem értem.Az élmények még frissek, csak a legelső benyomásokat
rögzítem, mert még ülepednie kell mindennek. Az újonnan jöttek csodaváró
szemével nézek szét, és minden csodát szétpukkaszt a látvány: a tengerbe
hosszan belógó cső, amelyből a szennyvíz orrfacsaró szaga árad, szétrombolva a
csodát. A hattyúk, a sirályok szennyrétegen ringatóztak, a partra le sem
mentem, csendesen sirattam a tengert.A kikötőt néztem, a depókat, a
szeméthalmok között ugráló madarakat, Assisi Szent Ferenc gyámoltalan, apró kis
teremtményeit, akik a kidobott zacskóból is boldogan jól laknak. Az eső
hirtelen szakadt le, perceken belül jéghideg lett, az áruházban gyönyörű szőke
svéd kislányok vállpántos nyári ruhában ugráltak, észre sem vették az idő
változását.A szemem lehunyom, hallom a tengert, ott vagyok a parton és hagyom a
hullámok kimossanak. És nyitott szemmel álmodom tovább… és gyűjtöm a
szavakat, hogy leírhassam…