Berlin széle, elhagyott nem is olyan régi iskola, eldobott táblája
alapján szakiskola, kitört ablakokkal, elhagyottan, mellette
viszonylag széles betonsáv beszórva szeméttel, igen, ez
Kelet-Németország, ordító a különbség. A vezetési idő és a munkaidő is
elfogyott, nem találtuk a kijelölt benzinkutat, az ingerültség és a
feszültség már kezdett rajtunk elhatalmasodni, közben a nyárvégi est
fullasztó meleggel köszöntött, mellettünk gyönyörű folyó, valahol a
világ végén is lehetnénk, mert a navigáció név szerint Andika, rosszabb
pillanatokban te hülye liba, merre viszel bennünket, hiszen ott út
sincs? Álltam, néztem a kihalt iskolát, térdig érő kerítését, kedvem
lett volna belül is megnézni, titkot lehelt rám álmodón, de éreztem
hogy nem lehet, titok marad. Fehér Opel áll meg a semmiből, magas,
nyurga srác, gyönyörű olvadt csokoládé barna szemmel, azonnal hozzám
lép, mosolyog, kérdez, mintha ezer éve ismerném, a szemembe néz, és
tudom, élem a csodát, angyal ő a semmiből, és mihelyt utat mutat,
továbbáll, éltem már át hasonlót, szívem átmelegszik, tört németségem
érti, bólogat, mosolyog, a léleklátó szeme arany szikrákat vet, elvisz
a benzinkútig, hogy hajnalban megkereshessük, megköszönöm illőn a
segítséget, csodaszép mosolyt villant rám, és tovatűnik…
Melk apátsága szigorún néz az autópálya defektelhárító szakasza másik oldaláról, nézem,
fohászkodom esőmentes időért, Robi teljesen lelkileg fáradt, hogy
képtelen levenni a pótkereket, koszos ruhában fekszik a teherautó
alatt, cigizik egyfolytában , időhúzásnak nagyszerű, viszont sehová sem
haladunk. A kerék futófelülete teljesen levált, feltekeredett a
tengelyre, még jó, hogy Robi biztos kézzel fogta a kormányt, agyamban
már lepergett a baleset, átizzadt kabátom is ledobom. Segíteni nem
igazán tudok, tehetetlenül toporgok, fura, hogy igazi vészhelyzetben a
férjem lehiggad, és mindenre képes, egyébekben robbanékony, hisztis.
Segítséget kell kérnünk, néz rám a férjem és kiáll integetni. Hamarosan
megáll egy kamion, oldalán felirat, ugyanaz, mint a férjem egyik
barátjáé, persze csak névrokon, de megható, A Gondár barátod segítséget
küldött neked, súgom a férjemnek, aki bólogat. A másik angyal magas,
tagbaszakadt, szőke, vidám kék szemében zöld-arany csillámok, mosolya
széles, és pokoli gyorsasággal kapja le a kereket, amivel másfél napja
kínlódtunk, szinte tíz perc alatt végez, mi szinte csak asszisztálunk
mellette, nevetése betölti az autópályát, megköszönjük persze, és
magától értetődő természetességgel mondja, máskor is… hát angyalok
mindig járnak körülöttem, most is érzem a melegséget, amit hagytak
mellettem…