\" \u00c9s \u00edgy megy el az \u00e9let naponk\u00e9nt, cseppenk\u00e9nt, f\u00f6l\u00f6sleges percenk\u00e9nt, \u00fagy, hogy egy m\u00e1sik \u00e9letet \u00e9lek, nem a saj\u00e1tom\u00e9t, amelyr\u0151l \u00e1lmodtam. A semmib\u0151l tartok a semmibe.\" \/ T\u00f3tisz Andr\u00e1s<\/p>
Mindenkinek a saj\u00e1t, h\u00e1zi haszn\u00e1lat\u00fa, k\u00fcl\u00f6n bej\u00e1rat\u00fa d\u00e9monai. Speciel az eny\u00e9mek most k\u00f6rbefognak, leblokkolnak, minden idegsz\u00e1lam kihegyezik, robbann\u00e9k m\u00e1r, de nem engedik. Az ezeregy\u00e9j b\u00e1rsony\u00e1val tekernek k\u00f6r\u00fcl, mikor el\u0151sz\u00f6r olvastam r\u00f3luk megh\u00f6kkentem, saj\u00e1t, gyerekkori olvasm\u00e1ny\u00e9lm\u00e9nyeimben kutakodtam, mert faltam az Ezeregy\u00e9jszaka gyermekeknek \u00e1t\u00edrott mes\u00e9it, de hurikr\u00f3l egy sz\u00f3 sem esett benn\u00fck. Az \u00e9n selymes-b\u00e1rsony-fekete haj\u00fa, nagy m\u00e9lyk\u00e9k szem\u0171, var\u00e1zsos hurik asszonyaim dobolnak a sz\u00edvemben, suttog\u00f3 hangon h\u00edvnak magukkal a s\u00f6t\u00e9ts\u00e9g\u00fckbe, ecsetelik napjaim hi\u00e1baval\u00f3s\u00e1gait, gyarl\u00f3 mivoltomat feszegetik, f\u00fclembe s\u0151t minden \u00e9rz\u00e9kszervembe suttogj\u00e1k, hogy nem \u00e9rek semmit, mert nincs kacsal\u00e1bon forg\u00f3 t\u00e1vh\u0171t\u00e9ses palot\u00e1m, leg\u00fajabb sportkocsim, nem h\u00fazz\u00e1k nyakam kil\u00f3s aranyl\u00e1ncok, vannak viszont kicsinyes p\u00e9nzgondjaim, mert nem vagyok hajland\u00f3 P\u00e9nzistent im\u00e1dni, t\u00fccs\u00f6kk\u00e9nt \u00e9lek, mert vallom, hogy az az eny\u00e9m, amit megeszem, szeretem a hajnalt, sz\u00edvenfog, elvar\u00e1zsol, van kedvenc madaram, a bagoly, mert okos, \u00e9s sz\u00e9p, amilyen mindenkor lenni szerettem volna...A hurik tov\u00e1bb suttognak bennem, eszik l\u00e9nyem, k\u00f3stolj\u00e1k aur\u00e1m, hi\u00e1ba \u00e9p\u00edtettem krist\u00e1lypiramist magam k\u00f6r\u00e9, kinevetik, \u00e1tt\u00f6rik, bel\u00e9mb\u00fajnak, k\u00f6rbefognak, lenyeletik az \u00f6sszegy\u0171lt stresszt, hogy gomb\u00f3cc\u00e1 v\u00e1lva guruljon v\u00e9gig torkomon, hamis biztons\u00e1g\u00e9rzetet sz\u00f3rnak k\u00f6r\u00e9m, hogy az \u00e9j leple alatt ler\u00e1nts\u00e1k r\u00f3lam, \u00e9s minduntalan k\u00e9rd\u00e9sekkel bomb\u00e1znak, amikre nem tudok v\u00e1laszolni. A hurik k\u00f6rbefognak, t\u00e1ncolnak bennem, lassan elengedem magam, mert vallom, hogy a rosszat is csak meg\u00e9lni lehet, \u00e1tl\u00e9pni, kiker\u00fclni nem, teh\u00e1t most is mint sokszor m\u00e1r, a rossz napok j\u00f6nnek, nem az \u00e9n \u00e9letem \u00e9lem, csak vagyok bennem \u00e9s k\u00f6r\u00fcl\u00f6ttem, harmadik szemem l\u00fcktet, tal\u00e1n vesz\u00e9lyre figyelmeztet,sz\u00e9p lassan hurikk\u00e1 v\u00e1lok magam is egy pillanatra, t\u00e1ncolok, p\u00f6rg\u00f6k, engedem a j\u00f3t, a rosszat, mindent, ami engem alkot egy pillanatban, az \u00e9gbe sz\u00e1llok, hogy a f\u00f6ldre l\u00e9phessek \u00fajb\u00f3l, megint.
<\/p>
<\/p>","type":"rich"}