-Nagyapa, seg\u00edts!- szakad fel bennem, legbel\u00fcl a s\u00f3haj, kimondom hangosan is, mikor m\u00e1r elfogytak a lehet\u0151s\u00e9gek. Valahogy \u00fagy vagyok ezzel, mint az im\u00e1val, kell valami k\u00e9zzelfoghat\u00f3, ha m\u00e1r a k\u00e9zzel foghatatlanban nem hiszek. Az \u00edr\u00e1s k\u00e9nyszere hajt \u00fajb\u00f3l, a d\u00fch\u00f6t, a kil\u00e1t\u00e1stalans\u00e1got pr\u00f3b\u00e1lom szel\u00edd b\u00e9k\u00e9v\u00e9 hajl\u00edtani, eml\u00e9keztetnem kell r\u00e1 magam, hogy alapvet\u0151n b\u00e9k\u00e9s, s\u0151t birka term\u00e9szet\u0171 vagyok, a naivit\u00e1som p\u00e9ld\u00e1ul p\u00e1ratlan. R\u00e9gvolt, halott nagyap\u00e1m sz\u00f3l\u00edtom imm\u00e1r, minthogy az \u00e9letben l\u00e9v\u0151kn\u00e9l nem tal\u00e1ltam enyh\u00fcl\u00e9st. N\u00e9ha csak annyi kellene, hogy lehajtsam a fejem: - Anya, nagyon f\u00e1j- de minthogy ez nincs, s\u0151t sosem volt, csak a f\u00e1jdalom marad, a sz\u00far\u00e1s a sz\u00edvben, ami sz\u00e9tterjed, fejf\u00e1j\u00e1ss\u00e1, abroncsszor\u00edt\u00e1ss\u00e1 v\u00e1lik, ord\u00edt\u00e1ss\u00e1 l\u00e9nyeg\u00fcl, persze, csak legbel\u00fcl. Nem, sosem v\u00e1gytam sajn\u00e1latra, nem is adtam senkinek, a koldus nem lakik j\u00f3l t\u0151le, ha volt, utols\u00f3t is odaadtam. Sose voltam irigy, viszont az igazs\u00e1gtalans\u00e1g ellen harcoltam, v\u00edvtam, v\u00edvok ma is,\u00e9s nem adom magam az \u00fcress\u00e9gnek, a k\u00f6z\u00f6nynek, a siv\u00e1rs\u00e1gnak. Minthogy ink\u00e1bb befel\u00e9 \u00e9lek, hiszek a mes\u00e9kben, a k\u00f6nyvekben, az eml\u00e9kekben. Nagyap\u00e1mat h\u00edvom, mert elfogadott, nem b\u00edr\u00e1lt, csak a puszta \u00e9rint\u00e9s\u00e9vel \u00e9reztette, hogy szeret, olyan term\u00e9szetess\u00e9ggel, ahogy a vil\u00e1g m\u0171k\u00f6dik, hagyta, olyan legyek, amilyen vagyok, nem akart megv\u00e1ltoztatni. Kamaszk\u00e9nt elfordultam t\u0151le, nagyon fiatal anyak\u00e9nt hozz\u00e1 menek\u00fcltem, \u00e9s \u00fagy fogadott, mintha tegnap mentem volna ki az ajt\u00f3n, \u00e9s nem \u00e9vekkel ezel\u0151tt, nem k\u00e9rdezte mi bajom volt, csak az sz\u00e1m\u00edtott, hogy ott voltam megint. Elment, elvitte mag\u00e1val a k\u0151leves mes\u00e9t, amit annyiszor el kellett mondania, elvitte minden kincs\u00e9t, \u00e9s most \u00e9vekkel a hal\u00e1la ut\u00e1n is n\u00e9ha eszembe jut, hogy szinte egyetlen ember volt a csal\u00e1domban, aki igaz\u00e1n szeretett. Tal\u00e1n ez\u00e9rt fakad fel bennem n\u00e9hanap a s\u00f3haj, tal\u00e1n valahol a az \u00e9gi b\u00e1ny\u00e1szmez\u0151k\u00f6n b\u00f3kl\u00e1szva tal\u00e1n meghallja, hogy s\u00edrok, \u00e9s mint gyerekk\u00e9nt most is \u00e1t\u00f6lel, \u00e9s megvigasztal, \u00e9s nagy b\u00fctyk\u00f6s ujj\u00e1t megfoghatom \u00e9s mehet\u00fcnk, mint a k\u00f6dbe veszett, f\u00e1j\u00f3n r\u00e9gi gyerekkorban. Nagyapa, seg\u00edts...
<\/p>
<\/p>","type":"rich"}